Leírás
Spiró György mondta, hogy nem egyformán vagyunk boldogok minden korban. A szerencsések az 1840-es években jöttek a világra, cseperedtek még a rémuralom idején életük nyara már a bámulatos fejlődésről szólt, békében öregedtek meg, és kiváltak, mire kitört a háború.
Mennyivel más életet szánt a sors annak, aki az 1890-es években született: megszenvedte a két világháborút, Trianont, a Rákosi-érát, már nem érte mega viszonylagos jólétet. Ez a könyv a 750 év utolsó fél évszázadát meséli el, mert minden kornál izgalmasabb élő emlékezet. Az olvasóból mesélő válik, ismer is minden teret, vadgesztenyét és gyárkaput. Az utókor pedig eldönti, hogy szerencsések voltunk-e ebben a korban.
Békében éltünk, nem teljesen szabadon. Láttunk fellendüléseket és elszegényedéseket. Legendák közt jártunk, mint Görbicz, Verebes, Markó Iván. Megáldotta a várost Szent Il. János Pál, lehullott a vasfüggöny és templomot szenteltek a szocializmusban. Megnyílt az első pláza, egyetemünk lett, megvetette lábát az óriásgyár. Nekünk jutott a legnagyobb hó és a legnagyobb árvíz, egy világválság és egy világjárvány. A mi időnkben lett Győr a nosztalgia fővárosa. A mesélő lábujjhegyen kioson, résnyire hagyja az ajtót, egy kevéske fénnyel. Ez történt velünk valaha, egyszer. Amikor itt éltünk a földön.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.